Arról, hogy miért és milyen körülmények között hagytuk el Magyarországot és miért éppen Svájcot választottuk, majd más alkalommal, írok.
 Most azzal kezdem, hogy megérkeztünk Svájcba. Amit Péter leírt azt nem ismételtem meg, az én történetemet írom le a teljesség igénye nélkül. Lakásunk már volt, Bernhez közel egy kis tó partján, szép zöldövezetben. A házhoz még uszoda is tartozott, a házak között pihenő és játszó helyek. Nyáron az uszoda nagy üvegajtói nyitva, kész nyaralóhely volt. Szerettünk ott lakni. Meg kellett élni, így munkát kellett keresi, először a tanult szakmámban próbálkoztam, de gyorsan kiderült sokkal jobban kellene beszélnem németül és angolul.

  Első munkahelyem egy közeli kis delikátesz boltban volt egy pár hónapig, amíg olvastam a helyi újságban egy hirdetést, hogy egy hozzánk közeli épületben működő cég különböző pozícióba keres munkatársakat. A cég neve Repro Marti volt, nekem fogalmam sem volt, hogy mit is csinálhatnak ott. Jelentkeztem a megadott telefonszámon, mint később kiderült magával a tulajdonossal beszéltem, elmondtam, én ki vagyok, munkát keresek, nem tudom mit csinálnak, de szívesen megnézném. Mondta menjek nyugodtan, megmutatják miről van szó. Így kezdődött, hogy tanultam egy számomra addig ismeretlen, de első naptól kezdve igen tetsző szakmát ami meghatározta a következő 25 évemet. Lehetőséget kaptam, hogy munka és fizetés mellett kitanuljam a Litográfusi szakmát. Akkor még hagyományos módon készült a kép és szöges anyag a különböző nyomdai termékekhez. Elég nagy kézügyességét és jó színérzéket igénylő munka volt.

 Mint azt Péter már leírta, neki Zürichbe kellett állást keresni, így szomorúan, de nekem is búcsút kellett venni Berntől és a jó munkahelyemtől. Megjegyzem Péternek is módja lett volna ott dolgozni, de akkor még bíztunk benne, hogy sikerül a szakmájában előre jutni. Nem tudtuk, hogy az lett volna a jobb választás és másképpen alakult volna az egész kinti életünk. A cég tulajdonosa továbbra is segítségemre volt, ő szerzett nekem állást Zürichben. Azt mondta nagyon tetszett neki ahogy jelentkeztem az álláshirdetésre és elégedett volt munkámmal, így természetes, hogy segít nekem. A 80-as években nagyon jól ment könyvkiadás és a hirdetés ipar, így szükség volt a munkánkra, minden cég embereket keresett. Én is megfordultam egy pár cégnél, így anyagilag is egyre jobban megbecsült munkatárs lettem. Mindenhol más és más részét ismertem és tanultam meg a szakmának. Az utolsó 13 évet egy kiadó és nyomdai cégnél töltöttem. Ott ért utol a szakma számítógépre való áttérése, ami olyan gyorsan történt, hogy hihetetlen. Itt segítségemre volt az eredeti szakmám is, de jól jöttek a hagyományos módszernél megszerzett ismereteim is. Számtalan szakács könyvet, és havonta megjelenő kulináris újságot csináltam. Ezen kívűl mindenféle reklám és egyébb kiadványt.

A legszebb munkám talán az Abenteuer Schweiz volt, ami Svájc történetét dolgozza fel, rengeteg képpel illusztrálva.

 Ennél a cégnél dolgoztam egészen a nyugdíjazásomig. Most csak a szakmai életemről írtam nektek, de szerencsére nem csak dolgoztunk a 25 év alatt. Ígérem még sok mindenről mesélek nektek. Nagyon szerettem Svájcban élni, nekem nem volt soha honvágyam Magyarország után. Most már tudom mi a honvágy.

Honvágyam van Svájc után, írok majd erről is bővebben.